A K�s� Devon kihal�si esem�ny az egyike azon nagy kihal�si hull�moknak, melyek egykor F�ld �l�vil�g�t �rintett�k. Azonban m�gis elt�r pl. a Tri�sz-Jura esem�nyt�l, mert t�bb kihal�si hull�m k�vetkezett be, melyeknek id�szaka a devon frasni korszak�nak v�g�n �s famenni �r�j�nak legelej�re dat�lhat�. Ennek megfelel�en az els� hull�m �gy 372 milli� �vvel ezel�tt k�vetkezhetett be, m�g a m�sodik, melyet Hangenberg-ciklusnak is neveznek, a devon-karbon hat�ron, �gy 364 milli� �vvel ezel�tt. Amint ezt a devon korszakn�l r�szletesebben l�thattuk, m�r ekkor is meglehet�sen gazdag �l�vil�g l�tezett a F�ld�n, hiszen m�r ekkor is �ltek rovarok, halak �s n�v�nyf�l�k egyar�nt. A probl�m�t azonban nem az elszaporod�suk, hanem sokkal ink�bb az �jabb, �m kis m�rt�k� eljegesed�s �ltal kialak�tott �ce�ni korallz�tony-pusztul�s okozta, mely ebben az id�ben a tengerek viz�nek fokozatos felemeleged�s�vel �s az egyre nagyobb oxig�nhi�nnyal is egyar�nt p�rosult. Mag�t, az eljegesed�st Gondwana �sokontinens�nek az Antarktik�hoz t�rt�n� egyre k�zelebb �sz�sa okozta, melynek ok�n az ekkor, az �t alkot�, s jelenleg a d�li f�ltek�n elhelyezked� f�ldr�szek nagy ter�leten eljegesedtek – noha egyes kutat�sok szerint a glob�lis m�rt�k� leh�l�sre az egyes n�v�nyfajok apr�nk�nti elterjed�se is r�seg�tett. Az e helyzetekb�l ad�d� felmeleged�s ok�n a szell�zetlen, oxig�nben szeg�ny vizekb�l kihalt az ammoniteszek egy csoportja, ugyanakkor a p�rgekar�ak, cystoide�k �s conodont�k a s�lyosan �rintett fajok k�z� tartoztak, hiszen az � nemzets�geik nem �lt�k meg a karbon korszakot. �rdekes t�ny azonban ide kapcsolva, hogy akadta azonban olyan �llatfajok, amelyeket kev�sb� �rintett az eset, melynek k�sz�nhet�en �k ellen�ll�bb p�nc�lzatot tudtak n�veszteni, mely a ragadoz�kkal szembeni ellen�ll�sukat m�g fejlettebb� tette. E vonalon tov�bb menve az is kiemelend�, hogy a kihal�s sokkal s�lyosabb m�rt�keket �lt�tt a melegebb tengerekben, mint a hidegebb v�z� �ce�nokban, ugyanakkor feleml�thet� m�g az is, hogy a gerinceseket kev�sb� �rintette, mint a tengerfen�ken lak� biomokat. Ilyenek voltak pl. placodermik vagy m�s nev�k�n, p�nc�los �shalak, melyek ugyan a Kellwasser-esem�nyt t�l�lt�k, azonban a Hangenberg v�g�re kihaltak. Ez a helyzet volt megfigyelhet� tov�bb� az �n. �llkapocs n�lk�li halak (osteostraci, galeaspida, heterostraci) eset�ben is, hiszen a frasni-famenni hat�ron az e csal�dokba tartoz� fajok is teljesen elt�ntek a vizekb�l; illetve a sz�razf�ldi n�v�nyzetn�l is, hiszen e szempontb�l az ed�nyes vir�gtalan n�v�nyek is elhaltak. A K�s�-Devon kihal�si esem�ny, annak ellen�re, hogy t�bb �llat-�s n�v�nyfaj is odaveszett, k�sz�nhet�en a felt�telezhet�en t�bb, mint 20 milli� �vig tart� id�szak�nak, m�gsem nevezhet� a leggyilkosabb esetnek, hiszen kevesebb �letet oltott ki, mint a P-Tr. Ez azt jelenti, hogy a tengeri �l�vil�gnak a 22, a sz�razf�ldinek alig 60%-�val v�gzett (m�g �sszehasonl�t�sk�nt a P-Tr nagyj�b�l 96%-os �kol�giai vesztes�get okozott a F�ldnek, ami a Perm-Tri�sz hat�ron irdatlan mennyis�g� �l�l�ny kipusztul�s�val j�rt egy�tt). Term�szetesen ez a kihal�si esem�ny sem szenvedett hi�nyt teoriz�l�sokban, ugyanis miel�tt napvil�got l�tott volna a val�di ok, egyes kutat�k azon f�radoztak, hogy – ak�rcsak a LOME, Tr-J �s K-T eset�ben – megpr�b�lj�k bebizony�tani, ezt az �talakul�st is aszteroidabecsap�d�s okozta, azonban ez m�ra m�r irre�lis meg�llap�t�snak mondhat�. Ennek mezei egyszer�s�ggel az oka az, hogy pont ebben a ciklusban nem t�rt�nt becsap�d�s, viszont j� n�h�ny �vmilli�val ezel�tt s ut�n igen, azonban e kr�terek mindegyik�nek �tm�r�je meglehet�sen kicsinek bizonyul a kutat�k sz�m�ra ahhoz, hogy konkr�t okozati �sszef�gg�sbe hozhass�k az LDME-eset�vel.

A Placodermi nemzets�g egy faja

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s